Alábbi írás a 21. század futballkapitalizmusának fellegváráról, a labdarúgás Masertaijáról, Rolex-órájáról és Iphonejáról fog szólni. A klubról melynek kudarcokkal tűzdelt periódusait jobban félik az emberek mint a következő gazdasági világválságot, és melynek lobbiereje csaknem nagyobb mint az összes többi európai élklubnak együttvéve. A Real Madrid a futball pszichopatája. Ez hétfőn végérvényesen bebizonyosodott. A pszichopata 3 fő ismérve: nem szorong, nem érez, nem tanul. A szorongás talán a legvédhetőbb ezek közül, hiszen elismerendő tény, hogy a királyi gárdánál óriási nyomás nehezedik mindenkire. A szorongás abból a multinacionális nagyvállalati felfogásból ered, ami a Real Madridot korunk legnagyobb sporttal kapcsolatos márkájává tette. Abból, hogy ha a csapat veszít, 10%-kal esnek a klub részvényei a tőzsdén. Abból, hogyha Ronaldo elhagyja a habfehéreket az instagram követőik száma visszaesik kétmillióval. A szorongásuk is csak addig szorongás, amíg a pénzügyi és marketing részleg eredményességét befolyásolja a kudarc, a megaláztatás, a vereség. Vajon van-e olyan egyesület Európában amely szarabbul bánik a legendáival és ikonikus alakjaival mint a Real Madrid? Casillas, Raúl, Guti, Ronaldo mind meghatározó egyéniségek voltak a klub életében, ennek ellenére méltatlan véget ért karrierjük a spanyol fővárosban, hisz egyik sem kapta meg az esetükben elvárható és abszolút indokolt búcsúztatást, sőt volt köztük olyan akit egyenesen elpaterolt a vezetőség a csapattól, mert arca már nem volt elég szalonképes a csapatmezek bemutatófotóin, mert jött a posztjára egy új világsztár aki fiatalabb, aki eladhatóbb és aki nagyobb marketingértékkel bír mint a legenda aki ennek a klubnak szentelte volna egész pályafutását. Minden szemérmetlenség ellenére a Real Madrid nemcsak hogy nem szorong, nincs lelkiismerete, de háromévente igyekszik megcsinálni ugyanazt a bakit mint amit előtte már elkövetett egyszer. 2015 nyarán minden előjel nélkül elküldték azt az embert akinek hosszú és keserves évek után végre sikerült elhoznia a tizedik BL/BEK serleget. Nem tudni milyen szakmai megfontolásból sikerült Ancelotti helyére leültetni Rafa Benítezt, de nem sült el jól a dolog. A korábban a Liverpoollal BL-t nyerő szakembert 18 ligameccs erejéig hagyta dolgozni Perez elnök, melyeken 11 győzelem, 4 döntetlen és 3 vereség volt a mérlege, köztük egy Barcelona elleni csúfos 4-0 a Bernabéuban. Utána jött Zidane a forgatókönyvet pedig már tudjuk, Három BL győzelem zsinórban melyek közül kettő igencsak vitatható körülmények között született, de nembaj a marketing masina roboghatott tovább az adidas boltokban a Real mezek maradtak továbbra is a legkapósabbak. Idén nyáron ahogy Zidane jött úgy ment is, azaz csöndben maga mögött hagyva egy Ancelotti által megalapozott a saját keze által pedig tökélyre járatott csapatot. Ekkor jött a képbe Julen Lopetegui aki amúgy a gatyába rázott spanyol válogatottal ment volna a VB-re, csakhogy a felsőbb erők ismét közbeszóltak, Perezék pedig nem bírtak megülni a szájukon és nagy lelkesedéssel jelentették be az új vezetőedző érkezését. Ez esetben a szövetség is igyekezett tökönszúrni magát és eltávolítani Lopeteguit a szövetségi kapitány posztjáról két nappal a VB rajt előtt. A szakmai szempontok itt is kétségesek. A spanyol edző egy elsősorban labdaközpontú filozófia híve. Kisjátékok, labdakihozatal, labdabirtoklási fölény, lassú szövevényes támadásépítési metódusok. Ez a keret gyakorlatilag mindent látott már a futballból, de ilyen edzővel biztos, hogy nem dolgoztak együtt ezek a játékosok az elmúlt 7-8 évben. A csapat legidősebb tagjai még a Mourinho korszak alatt épültek be, majd jött Ancelotti, Benítez és Zidane melyek közül egyik sem próbált amolyan Barca modellre tiki-takát játszatni az együttessel. Lopetegui pedig jött, megpróbálta ezt véghezvinni, de rövid idő alatt nem sikerült neki, a média vaskeresztje pedig most az ő homlokán csattan. Ahhoz, hogy sikeresen megvalósítsa ezt a projektet évek, és egy átalakított keret kellett volna, tele olyan játékosokkal akik illeszkednek az ő taktikai elképzeléseibe. Csakhogy a marketing gépezet nem várhat. A mezek nem fognak eladódni ha a csapat a 9. helyen áll a spanyol bajnokságban, és a befektetők sem fognak örülni ennek a szereplésnek, márpedig az új stadion projektje megköveteli, hogy vaskos pénztárcával rendelkező üzletemberek legyeskedjenek a klub körül. Bele se merek gondolni mi lett volna ha annó Klopp esetében a Liverpoolnál is a pénzügyi részleg munkatársai határozták volna meg a szakmai oldal ténykedését...