Először úgy terveztem várok ezzel a bejegyzéssel, a holnap esti Videoton-Partizan EL selejtezőig, de nem akartam volna kárörvendő posztot írni egy esetleges magyar kudarc után, illetve a helyzet az, hogy ha a Vidi tovább is jut az semmit sem fog változtatni a meglévő helyzeten. Még mielőtt belekezdenénk, szeretném leszögezni, hogy ez a cikk nem a nagy okosságok, és az óriási közhelyek cikke. Távol álljon tőlem a "megmondóemberkedés", a szapulás, és a kárörvendés. Több mint tíz éve versenyszerűen űzöm a sportágat, három klub kötelékében végig lépkedtem az egyes utánpótlás korosztályokon, valamilyen szinten én is ennek a közegnek a terméke vagyok. Az írásom tehát nem ad semmiféle alternatívát, csupán feltárja a diagnózist az én szemszögemből.
Az ördögi kör:
Bő egy évvel a várakozásokat felülmúló Eb szereplés után, a helyzet változatlan. A magyar foci klub és válogatott szinten is messze elmarad Európa középmezőnyétől, az EB-n jól szereplő játékosaink nem tudták megvetni lábaikat külföldi bajnokságokban, a közhangulat megint elkeseredett, borúlátó, és cinikus. Véleményem szerint a legfőbb probléma a labdarúgásunkkal az, hogy még mindig nem vagyunk fent Európa labdarúgó térképén. A magyar foci beleszorult egy ördögi körbe ami a következőképpen néz ki:Nem vagyunk ott a nemzetközi porondon, hiszen kirakatcsapataink játékoskereti még mindig messze elmaradnak egy Európa Liga vagy Bajnokok Ligája főtáblás csapat keretétől. Mivel nem tudjuk felvenni ezekkel a csapatokkal a versenyt így értelemszerűen nem tudunk nemzetközi kupákban indulni, tehát az Európai elit számára mintha nem is léteznénk. Ez pedig azt eredményezi, hogy a minőséget képviselő játékosok nem jönnek hazánkba futballozni, hiába kapnának közel annyi vagy talán még több pénzt mint a szomszédos országokban, itthonról nincs továbblépési lehetőség a számukra. És megint csak ott vagyunk, hogy a keretek minőségtelensége miatt esélyünk sincs felvenni a versenyt, nem is a legnagyobbakkal de azzal a szűk középmezőnnyel sem akik évről évre kvalifikálni tudják magukat legalább az EL-be. Hiába akarjuk azt hinni, hogy a középmezőnyhöz tartozunk valójában óriási a leszakadásunk.
Ömlik a pénz, de minek?!:
Talán, soha ennyi pénz és állami támogatás nem volt hazánk focijába mint napjainkban. Sorra épülnek a stadionok, az edzőkomplexumok, fejlesztjük az infrastruktúrát (már ahol) holott a probléma a szakmai hozzá nem értésből fakad nem a megfelelő körülmények hiányosságából. Ezt a pénzt amit új stadionokra költ az állam, inkább edzőképzésre kellene fordítani, ugyanis nem a véletlen műve, hogy a top4 bajnokság csapatainak vezetőedzői közül csupán egyetlen magyart találhatunk. Az is önmagáért beszél, hogy jelenleg az NB1 első három csapata kivétel nélkül külföldi edzőt foglalkoztat. Egyszerűen a magyar közeg nem képes olyan szakvezetőket kinevelni akik Európai minőséget képviselnének.
A kinevelő egyesületek méltatlanul kevés pénzt kapnak:
Régi tévhit, hogy a magyar foci legtehetségesebb fiataljait az NB1-es csapatok nevelik ki. Egyetlen olyan klub van ma Magyarországon ahol az akadémiai rendszer tényleg úgy működik ahogy annak kell.Ez a klub az MTK. De rajtuk kívül gyakorlatilag egyetlen akadémiával rendelkező első osztályú klub sem tudott olyan fiatalokat kinevelni akik hosszú évekig meghatározó játékosai lettek volna az élvonalnak, vagy akár később a válogatott stabil tagjaivá váltak volna. Jogos a kérdés, akkor minek pénzt pumpálni ezekbe a csapatokba? Azok a nevelőegyesületek ellenben akik akadémiai rendszer nélkül nevelnek ki az NB1-es csapatoknak játékosokat néhány millió forintból gazdálkodnak évente, és így foglalkoztatnak több tíz korosztályt. Ehhez képest meg lehet nézni mekkora a büdzséje a nagy akadémiáknak.
Nincs meg az egyensúly:
Az első osztályú klubok valóban kiváló infrastruktúrával rendelkeznek. Ezeknél az egyesületeknél, nem ritka az 5,6 esetekben 7 edzőpálya sem amelyek mind kiváló minőségűek. Ifistaként játszottam olyan első osztályú klub utánpótláscsapata ellen, ahol a gyerekek fel voltak háborodva, hogy miért épp azon az edzőpályán kell játszani az épp soron következő bajnokit. Nos én akkor egy olyan egyesületben fociztam ahol egyetlen salakos edzőpálya volt 12 utánpótlás csapatnak, és két felnőtt gárdának. A probléma nem azzal van, hogy a tehetős csapatok pályákat, csarnokokat, komplexumokat kapnak, hanem az, hogy egyrészt nincs rá szükségük másrészt a magyar klubok jelentős része eközben szegénységben szenved. Sok klubnak nincs is saját pályája hanem innen onnan bérli azt,sőt olyanról is hallottam, hogy egy budapesti egyesület u19 -es csapatának egyik nap a népligetben a másik nap Újpesten volt edzése. Míg az akadémiákon kánaán uralkodik és ezekkel a körülményekkel együtt sem képesek az eredményes játékos nevelésre addig máshol, gyakorlatilag a szó nemes értelmében a szarból is várat építenek.
A rossz kiválasztás és a korrupció:
A magyar foci rákfenéje tulajdonképpen a magyar társadalom romlottságából fakad. Hány és hány történetet hallottunk a srácról aki tehetségtelen volt mégis minden héten kezdett mert az apja pénzelte a csapatot, és hány és hány olyan fiúról tudunk akik bár tehetségesek voltak mégis kedvüket szegték ezek az élmények. A magyar ember már csak ilyen, itthon pénzért bárki és bármi megvehető, ez pedig tökéletesen tükröződik ki a futballban. A baj ezzel az, hogy rengeteg kimondottan tehetséges gyerek veszik így el a süllyesztőben még azelőtt, hogy lehetőséget kapnának a bizonyításra, és rengeteg olyan kap lehetőséget, akik nem érdemelnék meg mert sem munka sem tehetség nem áll mögöttük.
A magyar közeg:
A magyar közeg amely mérgező, és káros. Sztárokat csinálunk olyan emberekből, akik abból élnek luxuséletet, hogy alibiznek a munkahelyükön. Több milliós bért adunk 18-19 éves gyerekeknek, akiknek épp ettől rogy meg a karrierjük. Itthon a fiataloknak nem céljuk a továbblépés, hiszen gyakorlatilag, 20 éves korukra tízszer olyan jól keresnek mint az a tanár aki a gimiben kettessel átrugdosta őket a pótvizsgán. Magyarországon labdarúgónak lenni nem kiváltság csupán egy remek lehetőség arra, hogy semmi munkával, nulla eredménnyel élhessük a sztároknak megérdemelt életet(tisztelet a kivételnek).
Számos más probléma felsorolható még mind szakmai, mind társadalmi téren. A probléma forrása azonban ugyan az mint 10,20,30 évvel ezelőtt is, az ego és a teljesítmény közötti hatalmas különbség. Az ,hogy valójában nem szakemberek vezetik a magyar futballt hanem politikusok, képviselők, modern földesurak akik mintha csak a Fifa karrier módban lennének úgy irányítják a magyar klubokat. Ettől függetlenül a focira szükség van, és jó lenne ha sokan megértenék azt, hogy nem a sportág hibás azért mert ezek az emberek rossz helyre teszik a nép pénzét. Higgye el mindenki a jó foci számos más módon visszaadná a belefektetett összegeket az élet más és más területein.
